Harry Styles
Azokba a szomorú kék szemekbe tekintettem, ahogy minden vacsoránál 6 éves korom óta. Bár a száján mosoly húzódott mindig Louisnak, tudtam, hogy nem boldog. Hogy honnan? Ismerem ezt az érzést. Nem vagyunk barátok, de az egyház belénk neveli, hogy akkor is foglalkozzunk a másikkal.
-Louis!-törtem meg a csendet, mire mindenki rám nézett.
-Tessék?-mosolygott rám Louis.
-Beszélni szeretnék ma este veled...-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-O...-kezdett bele Louis, de Aragon barát a szájára tette a kezét.
-Mit akarsz tőle?-mért végig gyanakodva. Sohasem kedvelt és sohasem lehettem miatta Louissal.
-Beszélni vele, semmi többet...-mosolyogtam, majd ismét Louisra néztem, aki már lehámozta a szájáról Aragon kezét.
-Ne...-kezdett bele Aragon, de Louis egy mérges pillantást vetett rá.-Jó.-mondta, majd Louis felé fordult.-De vigyázz magadra Kisangyal!
-Nem vagyok "Kisangyal"!-kiabálta Louis, majd felpattant az asztaltól és elviharzott. A nyomában Albert loholt, mint mindig amikor megy valamerre.
-Aragon, ezt jól megcsináltad...-szólalt meg Freez barát.
-Megint...-szólalt meg mellőlem Zayn.
-Te csak maradj csöndben Bevándorló!-kiabált Aragon.
-Az Isten óvja meg a lelked a sátántól, Aragon barát!-húzott egy gúnyos mosolyt a szájára Zayn.
-Barátok, elég legyen!-kiáltott Freez barát.-A vacsora végeztével mindenki térjen vissza a szobájába s pihenjen. Harry, te beszélhetsz Louissal...-mosolyodott el a végére Freez barát.
-Kösz Freez!-mosolyogtam, mire ő bólintott és visszaült enni. Evés után visszatértem a szobámba Zayn kíséretével.-Mi a retek van már megint Aragonnal?
-Nem tudom, de egyre rosszabb, ahogy néz Louisra.-mentünk be a szobámba Zaynnel.-Mit akarsz a fiútól?
-Olyan szomorúak a szemei...-vizsgáltam a padlót.
-Harry, eddig is ilyenek voltak a szemei.-tette a kezét a vállamra Zayn.-Hirtelen miért érdekel ennyire? Talán valami csíny Aragon ellen?
-Nem, Eddig is érdekelt és mindjárt itt van az a nap, amikor megtalálták... olyankor még szomorúbb...-néztem mélyen Zayn szemébe.
-Harry, miért vagy ilyen jószívű?-sóhajtott Zayn.-És én miért vagyok olyan hülye. hogy segítek neked?
-Köszi!-mosolyogtam, majd elindultunk Louis és Albert szobájába. Útközben a rohanó Albert jött nekem.-Albert, mi van?
-Aragon kulcsra zárta az ajtót és csak Lou ordibálását hallom, hogy: "Aragon ne! Hagyj!"-hadarta Albert.-Épp a kulcsért rohanok!
-Nincs időnk!-kiáltott Zayn Albertnek, aki tovább akart rohanni.-Szóljunk inkább Liamnek és Niiallnek, hogy segítsenek!-Albert rögtön így is tett.
-Mi a baj Al?-kérdezte Liam, de nem válaszoltunk csak intettünk, hogy kövessenek minket. Az ajtóhoz érve egy nagy ordítást hallottunk, ami nagyon fájdalmas volt.
-Na mi van Kisangyal?-hallottuk Aragon hangját.
-Nem vagyok Kisangyal!-kiabálta szipogva Louis, mire egy nagy csattanást hallottunk. Nekifutottunk az ajtónak és második próbálkozásra be is törtük. Louis a földön hevert és sírt.
-Akarsz még beszélni azzal a göndörrel?!-kiabált Aragon.
-Igen!-kiabálta Louis.
-Akkor rajta Őfelsége Hülyék Királya Louis...-hajolt meg a földön fekvő fiú előtt, de Louis csak zokogott tovább és Aragon mérgesen indult meg felénk. Al rögtön Louishoz rohant, míg mi mind farkasszemet néztünk Aragonnal, majd nagy lendülettel majdnem fellökött minket.
-Li, jól vagy?-kérdezte Niall a legjobb barátjától, de ő csak bólintott és megindultunk Louis felé.
-Lou, jól vagy?-simogatta meg a hátát Al Louisnak, aki még mindig nem nézett fel.-Lou?-emelte fel a fejét Szörnyülködve néztünk rá mind... a szája vérzett az arca piros volt és szerintem holnapra lesz egy monoklija is.-Louis jól vagy?-mosolygott rá Al.
-Igen.-törölte le a könnyeit Louis és próbált egy mosolyt magára erőltetni, de a könnyei továbbra is patakokban folytak.
-Lou, te nem vagy jól...-simogatta meg Al Louis fejét.-Mit mondott neked? Vagy az ütések fájtak jobban?
-Az ütések nem fájnak és a szívem se...-mosolygott Louis, de a szemei még mindig csillogtak a könnyektől.-Szóval Harold... megyünk beszélgetni?-tápászkodott fel a földről Louis, de hirtelen megszédült és a karomba zuhant.
-Csak Harry...-mosolyogtam rá, mire ő kábán pislogott rám.
-Oké Harold...-mosolygott, majd elindultunk ki az udvarra. Amikor kiértünk leültünk a fűre.-Mit szeretnél?
-Látom a szemeden minden egyes nap mióta idejöttem, hogy szomorú vagy...Miért?-néztem rá, mire ő lehajtotta a fejét.
-Szóval tényleg csak Aragon, Al, Freez és én tudjuk...-sóhajtott Louis.-Engem az apátság előtt találtak egy kosárban...-mosolyodott el fájdalmasan Louis. Már csak azon kaptam magam, hogy ölelem Louist.-Hazz...-nyomkodta meg az oldalam Lou... már rég hallottam ezt a becenevet. Még az első pár hónapban hívtak így... de nem nagyon emlékszem már, hogy ki. Louis hangján oly gyengédséget éreztem most, mint még soha életemben. A családom sem beszélt ilyen gyengédséggel velem, de Lou... ez az! Lounak fogom hívni.
-Lou... sajnálom, amit Aragon tett.-húztam magamhoz még közelebb.-Nagyon sajnálom.-nem kaptam választ csak a mellkasomba fúrta az arcát. Sokáig ültünk így szótlanul, majd mikor eltávolodtam láttam, hogy Lou szeme csukva van és alszik.-Hogy milyen gyorsan elfárad ez az erős akaratú ember..-mondtam magamnak, majd felkaptam az ölembe és bevittem. Amikor a szobája felé mentem láttam, hogy az enyém (és Zayné üres). Lehet, hogy átment Alhoz... bevittem a szobánkba és lefektettem az ágyamra. Amikor az asztalomra néztem egy üzenet volt rajta. "Átmentem Alhoz... ne keress. Maradok egész éjszakára, szóval Lou lesz veled... Z". Elmosolyodtam az üzeneten... végre barátkozik másokkal is Zayn. Már féltem, hogy sosem nyílik meg másnak csak nekem. Az ágyamon fekvő Loura néztem és eszembe jutott, hogy nem szabad csak úgy szólás nélkül más szobájában aludni. El kell rejtenem ébresztőkor... Mi lenne, ha vele aludnék egy ágyban? Nem gondolkodtam sokáig, mivel hamar álmos lettem. Levettem Louról a csuhát és magamról is, majd befeküdtem mellé. Amikor megérezte, hogy valaki fekszik mellette rögtön hozzám bújt. Komolyan mondom... Hogy lehet ilyen aranyos? Hisz csak egy évvel fiatalabb nálam. Istenem, komolyan ideküldtél közénk egy angyalt? Ha igen, akkor miért hagyod, hogy szenvedjen? Mit követett el, hogy közénk, emberek közé küldted? Nem értelek Uram... Mi volt ezzel a célod?
